Amíg valakinek nincs tapasztalata arról, hogy milyen a légtechnikával az élet, sok kérdés és bizonytalanság merül fel benne. Ezekre számtalan válasz található, sajnos rendszeresen olyanok adják, akiknek maguknak sincs tapasztalata és így a tévhitüket osztják meg igazságként. Az ilyen félrevezetések helyett álljon itt a válasz a leggyakoribb kérdésekre. További kérdés esetén szívesen állunk rendelkezésükre bármelyik elérhetőségünkön.
Az egészséges levegő biztosítására a megoldás alapvetően hővisszanyerős központi szellőztetést jelent. Kisebb lakásoknál (~40-70 m2) decentralizált, úgynevezett egyhelyiségszellőztető lehet a jó megoldás, garzonlakásoknál (<40 m2) pedig költséghatékony megoldásként egy páraszabályozott, idővezérelt ventilátor és egy légbeeresztő szelep is sokat tud segíteni.
A penész nem csak esztétikai probléma. Azon túl, hogy amin megtelepszik, azt tönkre is teszi, komoly egészségügyi veszély. A penészes környezetben élőknél jelentősen megnő a tüdőbetegségek esélye, ideértve a tüdőembóliát is.
A penésznek három dologra van szüksége, hogy megjelenjen: táptalaj, hőmérséklet és pára. Táptalaj gyakorlatilag az egész világ: szerves anyagokról levált apró porszemek, fa, textíliák, festékek mind nagyon jó táptalajok, így ez nem szüntethető meg.
A relatív páratartalom a szellőztetéssel a megfelelő 40-60% között tartható, ami az embernek egészséges, a penésznek még azonban kevés.
Fontos azonban, hogy ha a lakásunkban komoly hőhíd van, azaz a fal valamely pontján jelentősen hidegebb, mint máshol, akkor hiába tartunk a levegőben megfelelő páraszintet, ezen a hideg felületen a víz kicsapódhat és a penészesedés megindulhat. Ezért szigetelési hibák esetén nem garantálható, hogy a penész eltűnik. Amennyiben a penész nem tűnik el, a szellőztetésnek köszönhetően mértéke visszaszorul, kevesebb helyen jelenik meg és ami még fontosabb, hogy a levegőben az egészségünkre legjobban ártalmas penészspóra koncentrációja csökken. Tehát ha a penész nem is szűnik meg teljesen, abban az esetben is komoly előnyhöz jutunk a szellőztetéssel.
A központi szellőztetés szűrőkön át juttatja a kinti friss levegőt a lakásba, így – megfelelő szűrőkkel – télen a kályhával tüzelők füstje, nyáron az allergiásokat bántó pollenek szűrhetőek ki. Opcionálisan beépíthető kaloriferrel és utópárásítóval pedig elkerülhető, hogy nyáron túl nedves, télen túl száraz levegő legyen a lakásban. Ez nagyban javítja a komfortérzetet, nyáron kevesebb hűtés mellett is kellemesebb közérzetet biztosít, télen pedig elkerülhetőek az ekcémás és egyéb bőrszárazsággal járó betegségek.
Ez egyrészről kívánatos tulajdonság, mivel így energiahatékony épületekben lakhatunk. Viszont ennek hátulütője, hogy míg régen még a bezárt ablakokon is elég friss levegő jutott a lakótérbe, ma ez már nincs így. A lakótérben lévők levegőigényét ki kell elégíteni, erre ad megoldást a szellőztetőgép.
Az átlagember idejének akár több, mint 90%-át (!) beltérben tölti. Ezen első hallásra sokan meglepődnek, túlzásnak tartják. Amennyiben nem vagyunk a szabadlevegőn (nem az autóban, buszon, vagy az irodában, hanem a természetben) 2 óra 24 percnél többet minden nap, akkor ez ránk is igaz. Soha ennyit nem volt a négy fal között egyetlen generáció sem, szervezetünk nem is így fejlődött az évmilliók során. Ha nem gondoskodunk a megfelelő mennyiségű és minőségű levegő folyamatos ellátásáról, akkor az jelentős életszínvonalromlást eredményez, hosszútávon pedig légzőszervi betegségekhez vezet (asztma, elhúzódó köhögéses megbetegedések, COPD).
Ha felmerül a költözés lehetősége belátható időn belül, akkor is érdemes beruházni, mert egyrészt ez az ár az eladásnál érvényesíthető, másrészt javítja az eladhatóságot. Jól látható az a trend, hogy a légtechnika egyre inkább alap.
A levegő minősége alapvetően meghatározza életminőségünk milyenségét. Zárt térben a levegő elhasználódik, az oxigénszint csökken, a széndioxid szintje nő. Ennél nagyobb baj, hogy a levegőben feldúsul igen sok károsanyag is: műanyag termékekből származó vegyületek, kozmetikumainkból kipárolgó anyagok, főzésből eredő illatok, egyéb tevékenységeinkből származó szagok. Ezek egy része csak zavaró, kellemetlen, más része kifejezetten káros, vagy akár a rákkeltő anyagok közé tartozik. A folyamatos szellőztetés ezeknek a koncentrációját minimális szinten, az egészségre káros határérték alatt tartja. Ezáltal nagyban hozzájárul egy egészséges élethez.
A folyamatos oxigéndús levegő segíti az agy működését, könnyebb gondolkodni és a fáradtság is lassabban áll be. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy az agy működése közben az egyik fő tápanyaga az oxigén, amihez, ha megfelelő mennyiségben jut hozzá, hatékonyabban tud működni.
Éjszaka az alvás pihentetőbb, reggel frissebben, kipihentebben ébred az ember.
2024-től (azaz amit ma kezdenek építeni, arra ez már vonatkozik) már csak BB besorolású új építésű ingatlan kaphat engedélyt. A szigorú energetikai követelményeknek való megfelelésben a hővisszanyerős szellőztetés is segít.
Külső szenzorokkal (CO2, NOX, pára, stb.) a gép teljesítménye automatizálható, mindig a pillanatnyi igényhez igazítható. Azonban ez nem szükséges feltétlen, enélkül is kiváló rendszer építhető.
Ideális esetben a ház építésekor telepítünk légtechnikát, azonban rendszeresen merül fel az igény régebben épült házak esetén is, amire úgyanúgy létezik megoldás. Természetesen ilyenkor nagyobb körültekintés és hosszabb tervezés szükséges, de a csövek pl. álmennyezetben történő elrejtésével és a megfelelő gépészeti tér kialakításával gépi szellőztetés utólag is beszerelhető.
Új építésnél, ha a költségvetés keretei szűkek, érdemes az alapcsövezést megvalósítani. Ennek költsége nem annyira magas, viszont így utólag bármikor befejezhető a rendszer, ami ugyanúgy optimális lesz, mintha a beköltözés pillanatától működött volna.
Egy szellőztetőrendszer ilyen szempontból három fő egységre bontható: a szűrőkre, a csővezetékre és a gépre. A szűrőket 3-6 havonta cserélni kell, ezzel garantálva, hogy a lakásban a levegő tiszta lesz, illetve ezzel tudjuk védeni a gép hőcserélőjét az elkoszolódástól.
A csővezeték általában TÜV tanúsítottan 50 évig megőrzi antibakteriális és antisztatikus tulajdonságát. Ez alatt az idő alatt elég 5-10 évenként kitisztítani.
A szellőztetőgépek legnagyobb meghibásodása a csapágy tönkremenetele szokott lenni, de ez sem gyakori és pár ezer forintból orvosolható. Ismerünk olyan rendszert, ami bőven 10 éve felett jár és eddig semmi gond nem volt a géppel. Így kijelenthető, hogy alapvetően minimális karbantartás mellett évtizedes távlatban számíthatunk a szellőztetőrendszerünkre.
Természetesen, mint légtechnikai kivitelező, nem írnám az ellenkezőjét – gondolhatja az érdeklődő, jogosan. Érdemes azonban meglátogatni fórumokat, FB csoportokat és ott független felhasználók véleményét elolvasni. Az alábbi visszatérő tapasztalatokat szokták megosztani a leggyakrabban:
- Az építkezésünk legjobb döntése volt, hogy beépítettük a központi szellőztetést.
- A gépi szellőztetés mellett sokkal jobban alszunk, pihentebben ébredünk.
- Korábban a gyerekek sokat voltak betegek, télen jellemző volt a hosszan elhúzódó köhögés, ami a szellőztető rendszer üzemelése óta jelentősen csökkent/megszűnt.
- Hazaérve, a friss levegőről belépve a lakásba nincs „állott szag”, mindig jó a levegő.
- A penészedés megszűnt, a páralecsapódások eltűntek, a fürdőben nem marad éjszakára nyitva az ablak, mert valaki úgy felejti.
- Amióta üzemel a szellőztetőgép, kevesebbet kell porszívózni.
- A szellőztetőgép beszerelésével sikerült teljesen megszűntetnünk a lakásban a penészedést.
Tévhitek, ellenérvek
Egy ember nyugalmi frisslevegő igénye óránként kb. 30 m3. Az az ablak, ami ennyi levegőt át tud magán engedni, azt nyitott ablaknak hívják. Még egy vályogból, vagy okostéglából épült falon sincs ekkora légmozgás, nagy baj lenne, ha ennyi levegő át tudna óránként áramolni rajta.
Aki éjszaka szívesen nyitogatja óránkét 5 percre az ablakot, vagy szereti egy téli reggel a 0 fokos fürdőt, mert nyitva felejtették előző este, annak nem ajánljuk gépi szellőztetés telepítését. Ahol van az ablaknak résszellőző állása, ott drágán vett, jó hőszigetelő ablakot tartanak kicsit nyitva, amivel jelentős energiaveszteséget valósítanak meg. Ráadásul értelmetlen pénzkidobás volt jól szigetelő ablakra beruházni, ha utána rosszul szigetelő üzemmódban tartjuk.
Régi építésű házaknál a légcserét a nyílt égésterű fűtőberendezések légbeszívói és a rosszul záró nyílászárók biztosították. A mai jól szigetelő nyílászáróknál a légcsere nagyon minimális, nagyságrendekkel a szükséges szint alatt van, ez teszi a gépi légcserét szükségessé.
A szellőztetés bekerülési költsége vitathatatlanul nem kevés pénz, bár ahhoz képest, hogy hány évre vásároljuk, már egyáltalán nem olyan nagy költség. A csőrendszer antibakteriális garanciája 50 év, a gép valószínűleg nem bír ennyit, bár mi még meghibásodott géppel nem találkoztunk, pedig ismerünk 10+ éves rendszert. Ráadásul nemcsak a komfortérzetben, de az egészségünkben és a meg nem vett gyógyszerekben ez az ár megtérül. Ezekhez jön hozzá az energián érvényesülő megtakarítás, aminek számítása bonyolultabb; rezsicsökkentett árak mellett pusztán gazdaságilag lassabban térül meg, de pl. a 2022-es télen a rendes gázárakat fizetve akár egy tél alatt megtérülhetett egy rendszer. (Persze nincs is sok értelme egy paraméterre fókuszálva számolni.)
Egy megfelelően tervezett és kivitelezett szellőztetés hangtalan. Erről gondoskodnak az energiahatékony, minimális fogyasztású csendes ventilátorok és a rendszerbe épített hangcsillapítók. Továbbá a levegő sebessége nem éri el azt a szintet, ami fölött a surrogó „szélzaj” jelentkezik, így a rendszert még éjszaka csendjében sem lehet hallani. A szobák közötti áthallást a csillagpontos kialakítás akadályozza meg.