A legtöbb háztartásban télen vagy nagyon párás vagy nagyon száraz a levegő. Ez az írás arról szól, hogy miért lesz alacsony a beltérben a páratartalom, mit okoz ez és milyen megoldások állnak rendelkezésünkre.
A szellőztetés megszámlálhatatlan pozitív hatása mellett egyetlen hátránya, hogy télen a lakásban nagyon szárazzá válhat a levegő miatta. Erre érdemes megoldást találni, mert fontos egészségügyi vonatkozása van a páratartalomnak.
Mivel a cikk elég részletes és hosszú, úgy lett megírva, hogy az egyes fejezeteket nyugodtan át lehet ugrani, mindenki olvashatja a csak neki releváns részt. A végén pedig egy összefoglaló található.

Az ok

Röviden – a fizikai magyarázatot mellőzve – télen az élettérből a meleg nedves levegőt a szellőztetéssel kiengedjük és helyette száraz levegőt szívunk be, ami a benti páratartalmat is csökkenti. Amennyiben a szellőztetés túl intenzív (pl. helytelenül beállított szellőztetőgép), akkor ez a hatás annyira erős lesz, hogy a páratartalom egészségtelenül alacsony szintre csökken. Ez a folyamat akkor is érvényesül, ha hővisszanyerős szellőztetéssel szellőztetünk, akkor is, ha ablaknyitással és akkor is, ha a gyenge minőségű nyílászárók és légbeeresztők miatt természetes légcsere valósul meg.
Tehát a páratartalommal nem csak ott kell foglalkozni, ahol gépi szellőztetés van és így az sem igaz, hogy a levegő szárazságának a hővisszanyerős szellőztetés az oka. A levegő szárazságának az oka a nagymennyiségű kinti száraz levegő bejutása. Gépi szellőztetés esetén általában ez a nagymennyiségű levegő beengedése meg is valósul.

 

Az alacsony páratartalom negatív élettani hatásai

Az ember számára a megfelelő relatív páratartalom 40-60% között van, ideális itt is az aranyközépút, azaz az 50%. 40% alatti páratartalomban:

• Nő a felsőlégúti megbetegedések kockázata
• Bizonyos vírusok és a baktériumok is jobban érzik magukat
• Szárazköhögés alakul ki
• A szem, haj, torok kiszárad
• Éjszaka arra ébredünk, hogy szomjasak vagyunk
• Jobban kiszárad a bőrünk
• Hidegebbnek érezzük a levegőt, csökken a komfortérzet (fűtés mellett is fázunk)
• Könnyebben kialakulnak ekcémás megbetegedések stb.

60% páratartalom fölött:

• Elszaporodnak az atkák
• Jobban szaporodnak a gombák
• Penészedés alakulhat ki
• Bizonyos vírusok és a baktériumok is jobban érzik magukat ebben a tartományban

Összességében tehát érdemes a páratartalomra figyelni. Nem az a gond, ha a 40-60%-os tartományból néha kilépünk, hanem az, ha tartósan, napokig nem ebben a tartományban van a levegő relatív páratartalma.

 

Megoldások a megfelelő páratartalom eléréséhez

Arra, hogy a relatív páratartalmat 40-60% között tartsuk több megoldás is létezik. Nincs olyan megoldás, ami mindenki számára tökéletes, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. Általában egy megoldás vagy több odafigyelést igényel, vagy drágább a bekerülési/üzemeltetési költsége. Fontos, hogy ezen kívül a helyi adottságok nagyban befolyásolják a páratartalmat, így a megfelelő megoldást is. Ilyen adottságok:

• A nyílászárók minősége
• A lakók száma, beleértve a háziállatokat is, mert minden élőlény páraforrásként „üzemel”
• Mennyi (locsolásintenzív) virág van a szobában
• Van-e szárítógépünk, hol teregetünk
• Van-e kisbaba, aki miatt sok a mosás és sok a teregetés
• Van-e konyhai szagelszívó és az a kültérre vezeti-e a levegőt, vagy csak szűrőpaplanon keresztül a szobában keringet.

A helyi adottságok függvényében párásításra az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésünkre:

1. Nem teszünk semmit
   Ez a lehetőség úgy tűnhet, mint amit értelmes ember nem csinál, de fontos megjegyezni, hogy sokan nem veszik észre (legalábbis egy darabig), hogy mennyire száraz a levegő. A tüneteket érzékelik, de az okát nem tudják, páramérőjük nincs. Ilyen esetben sajnos évekig (alapvetően télen) fennállhat az egészségtelen környezet, ezért érdemes erre odafigyelni.
   Egyszerű páramérő pár ezer forintért vásárolható, elérhető akár Aldi-Lidl áruházakban is. Nem érdemes feltétlen drágábbat venni, az a tapasztalat, hogy a páramérők sokszor néhány év alatt tönkremennek.
   
   
2. Egyszerű, de odafigyelést igénylő módszerekkel növeljük a páratartalmat
   Mivel az alacsony páratartalom főleg december közepétől február közepéig jellemző hazánkban (amíg kint is igazán hideg van), ezért kis odafigyeléssel ezt a kb. két hónapot „ki lehet húzni” az alábbi praktikákkal:
   1. Ne szellőztessünk túl: központi gép esetén vegyük lejjebb a légcserét.
      Személyenként durván kb. 30 m³ frisslevegőt kell biztosítani, ami persze sok mindentől függ, de egy kezdeti iránymutatásnak tökéletes. Azaz egy háromtagú családnak ha 200-250 m³ levegőt szállít a gépe, akkor az rosszul van beállítva. Ez nem csak feleslegesen sok energiaveszteséget jelent, de a levegőt is túlságosan szárítja.
   2. Szakaszosan üzemeltessük a szellőztetőnket.
      Ugyan ezzel a módszerrel minimális levegőminőség-romlás is jár, ez még bőven nem zavaró, vagy egészségtelen, de párát tudunk vele visszatartani.
   3. Fürdés alatt kapcsoljuk ki szellőztetést, a végén a fürdőajtót hagyjuk nyitva!
      Példa: Ha a család 18-21 óra között fürdik, akkor erre az időszakra akár teljesen le is kapcsolhatjuk a szellőztetést, fürdés végén pedig a vizes helyiség ajtaját nyitva hagyhatjuk. Ezzel a pára a lakás felé távozik, így megnő a páratartalom. Ezt a párát a falak, bútorok, stb. felveszik és éjszaka, amikor megy a szellőztetés, visszaadják. Így reggelre még mindig 40% körül lesz a páratartalom. Természetesen ennek a módszernek a hatékonysága nagyban függ a fürdési szokásainktól, a lakótér méretétől, stb. Illetve probléma lehet, hogy ha rossz a szigetelés (pl. hőhíd esetén), párakicsapódás és így penészedés is megjelenhet.
   4. Alacsony páratartalom idején ne használjunk szárítógépet, helyette a szobában teregessünk.
      Nyilván, ahol erre van hely és lehetőség. Sajnos ennek is megvan a saját kényelmetlensége, de sok esetben nem annyi, mint amennyi az előnye.
   5. Tartsunk virágokat a szobában, különösen olyanokat, amik sok vizet igényelnek.
      Amelyik virágot sokat kell locsolni, az sokat el is párologtat.

 

3. Párásítókkal növeljük a szoba páratartalmát
   1. Vannak egyszerűbb módszerek, mint pl. hogy vizes törölközőt, vagy vízzel teli tálat teszünk a fűtőtestre és így az folyamatosan párolog. Előnye, hogy a beruházás és az üzemeltetés költsége gyakorlatilag nulla. Hátránya, hogy nem túl hatékony és bosszantó, amikor valamiért kiömlik.
   2. Ultrahangos párásítókkal pótoljuk a levegő nedvességtartalmát. Sajnos sok közülük a gagyi, illetve ha kemény a víz (nem lágyított), akkor a vízben oldott ásványi anyagok (vízkő) finom porként fog leülni mindenhova.
   3. A betétes párásítók működési elve, hogy egy felülről nyitott víztartályba (mint egy tálka) lóg valamilyen nedvszívó betét (szivacs), ami magába szívja a vizet és egy ventilátor ezen keresztül hajtja a levegőt, ami így magasabb páratartalommal távozik a gépből.
      Előnye, hogy ezek már nem rosszak, megadják, hogy mekkora helyiségre vannak méretezve, illetve hogy mennyi vizet képesek óránként elpárologtatni (persze ez az érték sok minden, a felhasználási helyre jellemző tulajdonságtól függ).
      Hátránya, hogy általában hamar kimerülnek (sokat kell töltögetni), a betétet cserélni kell bennük, ami néha egész drága, és hogy a bennük lévő ventilátornak van hangja (jobb minőségűek egész halkak). Ha rendes eredményt akarunk elérni, akkor több/minden helyiségbe kell, ami már nem is annyira olcsó mulatság és helyet is foglal. Vannak szépen kinéző modellek is, de azért a lakberendezés nagykönyve nem arra épít, hogy még egy ilyen is álljon a sarokban. Bár azt gondolom, hogy az egészségünk megőrzése érdekében ezeket a kompromisszumokat érdemes meghozni.
   4. A légmosó párásítók működési elve és így előnyei és hátrányai, hasonlóak a betétes párásítókéhoz. Itt a víztartályba egy sor, tengelyre húzott vékony műanyag tárcsa merül, ami folyamatosan forog és egy ventilátor fújja át a levegőt a tárcsák közötti résen. Így a tárcsák felületéről a víz elpárolog és nedvesíti a levegőt. A betéteshez képest előnye, hogy ez nem csak nedvesít, hanem a vizes tárcsákra a levegőben lévő pollen és porszemek letapadnak, amik a víztartályban lemosódnak, így ez „átmossa a levegőt”, tisztítja is azt. Illetve itt nincs cserélendő alkatrész, csak a tárcsákat kell időközönként takarítani, vízkőtleníteni. Hátránya, hogy ha csak utántöltjük a vizet, akkor a tartályban felgyülemlik a levegőből kimosott kosz és elkezd rohadni, ami pár nap használat után masszív szagot eredményez. Ezért érdemes nem csak utántölteni, hanem 1-2 naponta a tartályt kiüríteni és kiöblíteni.
   5. A királykategória (ami sajnos még mindig nem tökéletes) az a központi légcsatornába épített párásítók használata. Ezek a betétes párásítóhoz hasonló elven működnek, annyi különbséggel, hogy itt a betét nem belemerül egy tálba, hanem időközönként nyíló szelepen keresztül víz folyik rá. Az így átnedvesedett betéten a teljes befújt ág levegője átmegy és az egész lakásba egyenletesen küldi a párás levegőt. Előnye, hogy a legkevesebb törődést igényli. Hátránya, hogy ehhez jól be kell állítani. Bekerülési költsége 300-800 ezer Ft között van (2024-es árak) és a karbantartása sem olcsó, mert a betétet cserélni kell, ami évi kb 30.000 Ft. És sajnos itt még nincs vége a hátrányoknak, mert a minőségük a drágább változatoknak sem tökéletes. Igen, itt lehet gondolni a „prémium” márkákra, amiket nagyon jó szöveggel árulnak. Közvetlen tapasztalatom van, ugyanolyan bajok vannak velük, mint az olcsóbbakkal. További probléma, hogy alapvetően csak lágyított vízzel működnek, különben a betétet nedvesítő fúvókák eltömődnek. Az elpárologtatás miatt egész jelentősen lehűl a levegő, amit vagy előfűtő kaloriferrel (egy kis fűtőtest szerű hőcserélő a légcsatornában, amiben télen meleg-, nyáron hideg vizet keringetve nagyban hozzájárulhatunk a lakásban a komfort növeléséhez), lehet/érdemes kompenzálni, vagy van bennük egy fűtőszál, ami viszont végtelen áramot zabál (20-50.000 Ft/hó, ha valaki nem figyel és rosszul van beállítva). Rendszeres válasz erre, hogy ez nem probléma, mert ezt az ügyfél napelemmel fedezi, ilyen esetben ez valóban nem gond.
      Ezek után valószínűleg nem sokaknak jött meg ehhez a módszerhez a kedve. Összességében azonban a központi légcsatornába való párásítás egy nagyon jó megoldás, de komoly odafigyelés és beállítás után lesz valóban jó, enélkül csak drága. Az a tapasztalatom, hogy ehhez szinte senki nem ért. Rendszeresen hívnak kereskedők, épületgépészek, vagy csak magánemberek, mint felhasználó, hogy érdeklődjenek erről, mert nincs (túl sok) ember, aki ismerné ezt.
      
      
4. Páravisszanyerős hőcserélőt alkalmazunk
   Bizonyos szellőztetőgépeket lehet úgynevezett entalpiás hőcserélővel kérni. Az ilyen hőcserélőben egy olyan membrán van, ami képes párát is átengedni, ezáltal a távozó nedves levegőből a bejövő száraz levegőbe nem csak hőt, hanem a vizet is átadja. Előnye, hogy kevésbé száraz levegőt kapunk, csakhogy ez csak módjával segít. A páravisszanyerés mennyisége hideg időben nem feltétlen elegendő, így a problémán egyértelműen javít, azonban nem oldja azt meg. Lehet olvasni aggodalmakat arról is, hogy a kimenő pára alapvetően nem tiszta víz, hanem a kilélegzett, esetenként mellékhelyiségből távozó, szagokat tartalmazó pára. Személyesen is találkoztam olyannal, aki panaszkodott a gép „büdösségére”. Azt gondolom, hogy ez a probléma nem feltétlen valós, de több személyes tapasztalatom sajnos nincs a témában. Az viszont biztos, hogy az ilyen gépnek akkora a felára, hogy abból már (közel) ki lehet hozni a központi légcsatornába történő párásítót, ami már valóban elegendő és szabályozott mennyiségű párát képes bevezetni. Így én ezt a megoldást nem ajánlom jó szívvel, habár mint gépészmérnök egy érdekes és jópofa technikai megoldásnak tartom.

 

Összefoglaló

Mivel elég hosszú és részletekbe menő lett ez az írás, ezért röviden:

1. Párásítani (vagy páramentesíteni, de az majd egy másik bejegyzésben), illetve a páratartalomra figyelni szükséges.
2. Ha nem törődünk vele, az egészségünk bánja.
3. Nincs tökéletes megoldás, hozzáértéssel viszont az elég jó állapot érhető el.
4. Helyi adottságokhoz kell választani a megoldások közül.
5. Bármit is választunk, az csak akkor lesz számunkra jó, ha értően használjuk, vagy valaki nekünk személyre szabottan tervezte meg és telepítette.
6. Nem szabad bedőlni a drága, szuper ígéretekkel megtámogatott marketingfogásoknak. Erről is írok hamarosan, mert rettentő sok kárt okoznak. Ez nem azt jelenti, hogy ami drága az rossz, csak azt, hogy olcsón és drágán is van rossz meg jó is. Csak úgy, mint szinte minden más esetén.

 

 

Ha további kérdésed van, keress bátran. Elérhetőségeim: https://egeszsegeslevego.hu/kapcsolat/